A történetem

Sziasztok!

Akkor most  elmesélem hogyan jött az életembe a sport.

Gyermekeim születése előtt, és (persze most) is fontos volt számomra a mozgás. Emlékszem már egész fiatalon az iskolában is jártam külön sportra, habár azt nem annyira szerettem. Azután elkezdtem edzőtermekbe járni, meg otthon tornázni. a klasszikus Cindy Crawford, Bíró Ica kazettákra.

Aztán megint jött egy újabb mozgásforma az aerobic, és ez, ami számomra megfelelő volt. Annyira szerettem, hogy képes voltam heti 5x 6x edzeni, menni, volt, hogy két órát nyomtam egymás után. és jól éreztem magam tőle, ha valami miatt nem tudtam elmenni feszült, ideges lettem, hogy ma nem tornáztam. Megjegyzem a férjem is ilyen mindennap megy edzeni és feszült, ha kimarad egy edzés neki. Ő mondjuk versenyszerűen is sportolt kicsi korától kezdve, úgyhogy nála érthető ez a fanatizmus.

Úgy voltam vele, ha lesz gyerekem, akkor se hagyom abba a mozgást én tuti viszem, majd magammal a terembe leteszem a hordozóba és én tornázom, amíg ő alszik vagy elnézelődik. Azt hittem ez megoldható, de rá kellett jönnöm ez így nem megy!!!! Legalábbis nálam nem működik. Már a terhesség alatt se esett jól mozogni, utána meg vigyáznom kellett a kicsire már 6 hónaposan otthon voltam, nem is mertem mozogni, edzeni nehogy gond legyen. Szóval ugrott a napi tornázás, más dolgokra összpontosítottam, szépen lassan” elfelejtettem”

Hogy én valaha milyen sokat tornáztam. Két kicsi gyerekkel nem könnyű, pláne ha nincs segítséged. Igy maradt a gyereknevelés, háztartás, főzés, stb. stb.Röviden most ennyi, de próbálok többször írni, hogy megosszam gondolataimat, bevált tippjeimet veletek, hogy igenis lehet gyerekek után is csinosnak fittnek maradni! Csak akarni kell!

Köszönöm, hogy elolvastad.

Fitnessanyu